Gyík zenekar - Ha nem tudod leírni (bonus hommage track)
Nagy Viktor – rap/szöveg
Balogh Borsa – gitár, beatbox, loopok
Lukovich András – gitár
lyrics
Ha nem tudod leírni, csak klisékhez szaladnál
sok szó árnyékában csendben megmaradnál.
Mert amit nem lehet leírni, azt bevallani nem lehet,
a szó csupán eszköz, mi a gondolatban felnevet.
Szeretnék én lenni a legutolsó áruló,
ki önmagára húz lapot, és a huzattól bekábuló
pillanat csak hozzád száll, hálóval is foghatod,
a hálóban az öntudat, cápa, harcsa, bal csapott.
A csekkek meg, fenékig! Ami marad az a harag,
meg a túrkáló polcáról levett kolduskalap.
Ez az alap, de még fussa a kávéházi sörre,
annyit tudsz hogy medve vagy még mindig medvebőrbe.
Rám igyunk előre, mert elég rám a kabát,
az őszinte ütemet, a villamos adja alád.
Elcsapott egy verda, de csak az új cipőm bánta,
mért lenne drága az élet, ha oly olcsó a dráma.
Itt a számla, vegyed számra az elveszett időket,
soha nem veheted vissza, mert túl olcsón adtad őket.
Amit kaptál azt elittad, és elteltek az évek,
pár menyből lopott pillanat, pár ócskán leélt élet.
semmi más nem érdekel, csak beállni még ma éjjel
és hajnalban a bokszzsákot másnaposan verni széjjel.
Nem tudok aludni, míg be nem szívok újra,
s mint tetű rágta bodza ág, lehullok az útra.
Csendes a város ha hallgat a víz,
hömpölygő szavak, ez ostoba kvíz.
Féltékeny vagy a fél téglákra,
mert ha eláznak nem esnek négykézlábra.
Diktátorok aktáinak minden lapja tiszta vér,
öklöm néma vaskorong, néha ezt azt felcserél.
Elhagytam a téli utcát, álmatlan az izzadás,
40 fokos júliusban, sportfröccs és némi látomás.
Mutatók közt évszázadok, még egy nap a melóba,
ártatlan kis reccsenés, megint ráléptem a telómra.
Sűrűn lakott ez a város, most mégis milyen lehagyott,
nem látják, hogy fejük fölött ellebeg egy tetszhalott.
Vérnyomástól vörös szemű, felfújható krokodil,
kezemben egy borospohár tökéletes az idill.
Bicikliről lebillenve, megreccsen a humerusz,
hazaérve forró kávé, rajtam Homéros mamusz.
És semmi más nem érdekel, csak beállni még ma éjjel
és hajnalban a bokszzsákot másnaposan verni széjjel.
Nem tudok aludni, míg be nem szívok újra,
s mint tetű rágta bodza ág, lehullok az útra.