ez a kisvilág csak egy álomkép
a hajnal fényétől meg majd széjjel ég
rájössz arra majd hogy mennyit ér
mennyit kapsz tőle és mennyit kér
gyere el velem nézd a kék egyet
a zöld füst aljában némán kéreget
elmerengsz ősi képeken
hajótörött vagy egy beton tengeren
van aki eredeti van aki másolat
van aki élvezi van aki másolat
van akin átmehetsz akár egy mű babán
van aki törékeny mint egy porcelán
ez pont olyan mint a filmeken
a víz alján néma végtelen
ez pont olyan és mégis más
egy átkozott kényszer megoldás
mert csak előre lépsz és hátra jutsz
szívsz egyet és a sárba buksz
felugrasz és az égre lépsz
a jövő ára a múltba vész
az elveszett emlékek könyvét fellapozom
mi eltorzult bennem it megtudhatom
de hiába nézem a jót nem találom
az egész olyan mint egy betépett álom

ágy fölött lebegő hatalmas lepedő
rajta az angyalok hül le a levegő

meglovagoltam egy csillagot
és közben néztem hogy múlnak a hajnalok
a tányér mellett a csontokon
a tv helyett én mormolom
hogy reggel van és reggel lesz újra
miért nincs itt valaki aki a nyakamat gyúrja
madarak a zajban füstfelhő a hajban
én meg csak fekszem függönnyel takartan
mert van akit szeretek és van aki van
az élet játszik és hagyom magam
ott leülni ami nincs sehol
van aki tűr van aki elhajol
van ami tompán élesebb
van hogy a másnaposság az édesebb
mint a csókok a bókok a falon a pókok
átsuhan a szobán és egy üveget bontott
téli reggel így márciusban
egy parti végén csak ülök kussban
enyém a hajnal hol mindenki alszik
megáll az idő és több ezer percig
kering egy gondolat mi oldja gondomat
milyen a végtelen ha ilyen egy pillanat
agyamba illanó tintával írnak
az este kockái képregénnyé hullnak
Isten adta de csak az Ördög tudja
meddig kering még újra-újra
Isten adta de csak az Ördög tudja
meddig kering még újra-újra

ágy fölött lebegő hatalmas lepedő
rajta az angyalok hül le a levegő